Alexianus Testvérek Kongregációja

A tű foka

William E. Reiser, S.J.
ÁT A TŰ FOKÁN (Szegénnyé és reményteljessé válni a Kegyelmes Isten Gondoskodásával)

Istennel történő találkozásunk két viszonyítási pont körül forog: a szegénység megtapasztalása és a remény ereje körül. A szegénység az emberi állapot része. Még a gazdag külföldiek is szegények, talán még annál is inkább, mert nem egykönnyen veszik észre szegénységüket, és nem is fogadják el őszintén. Isten nem érintheti meg őket addig, amíg föl nem fogják, mennyire is szegények valójában, ami csak akkor mutatkozik meg, amikor először találják magukat olyan helyzetben, hogy a pénz nem képes többé enyhíteni az emberi boldogtalanságot. Az embernek meg kell tanulnia, hogyan kövesse Jézust, akinek se pénze, se hatalma.

Mégis van remény. Ázsia, például, arra kényszeríti az embert, hogy észre vegye az emberiség nagyszerű szolidaritását, azt a sok kapcsolatot, amely összehozza és összetartja az embereket az élet és a halál közös tapasztalatával. A szegények között nincs titok, nincs hely, ahová elvonulhatnának a világ elégtelenségének, leheletének és hanyatlásának mindennapi figyelmeztető jelei elől. Isten kihozza az embereket elszigeteltségükből az élet színterére. Akiket Jézus meggyógyított, visszatértek lakóközösségükbe és családjaik körébe. Isten elvezeti az embereket arra, hogy bízzanak, vágyaik drágák számára, és hogy az emberiség részére készített tervei továbbra is megvalósíthatók. Felajánlja számunkra saját vágyait és kívánságait, hogy meglássuk és megértsük azt a reményt, amelyben teremtettünk, és amely az emberiség családjának közös célja.

Az Istenről és az Ő angyalairól szóló gondolatok sem múlják felül evilági rokonaikat, a mindennapi élet képeit és tapasztalatait. Jézus példabeszédei - az ő egyszerű példái a foltozott ruháról, az újborról, az elhagyott földön talált kincsről, a gyümölcstelen fákról, az elveszett garasról, stb. - kinyilvánítják, milyen jól felismerte, hogy a földi dolgok nem törpülnek el az Isten Országáról szóló gondolatok méltósága mellett. A városokban és falvakban nem pompás öltözetben jelent meg, hogy minderről beszéljen.

Mi ment végbe Jézus képzeletének színfalai mögött? Hogyan volt képes észre venni oly sok kapcsolatot a mindennapok törődései és eseményei, valamint az Isten Országa között? A MENNYEK ORSZÁGA Jézus számára sok mindenre hasonlított: olyan, mint az ember, aki kertjében jó magot vetett, mint a kovász, mint a földbe ásott kincs, mint a mustármag, mint a halászok hálója, mint egy becsvágyó kereskedő, mint az elbitangolt fiú hazatérése - A SZEME ELŐTT KIBOMLÓ ÉLET BÁRMELY RÉSZLETE KÉPES VOLT KIVÁLTANI GONDOLATAIT AZ ORSZÁGRÓL, ISTENNEK A VILÁGBAN MEGNYILVÁNULÓ URALMÁRÓL. Honnan vette Jézus a meggyőződését, hogy megnyugtassa az őt követő tömeget, hogy ne aggódjanak afelől, mibe öltözzenek, vagy hogy miként jussanak dűlőre sanyargatóikkal? Kemény szavakat intézett a gazdagokhoz és hatalmasokhoz, a szegényekhez szólva viszont gyengéden, szinte naivul beszélt. HOGYAN SIKERÜLT A HEGYI BESZÉDDEL BOLDOGULNIA? Jézus lankadt kezeket, megvakult szemeket, leprás lábakat, tajtékzó epilepsziásokat, halott gyermekeket, síró apákat, megfélemlített asszonyokat, feléje kinyújtott tenyerű koldusokat látott, zsarnokok által meggyilkolt és tőrbe ejtett emberek tragikus történeteit hallotta ... EGYENESEN A SZEGÉNYEK ÉS A MEGTÖRT SZÍVŰEK SZEMÉBE NÉZETT, ÉS AZT MONDTA: "BOLDOGOK VAGYTOK!" Bizonyossága Istentapasztalatában nyugodott - és sokan követték ŐT.

Isten, akihez Jézus imádkozott, az, aki gondoskodott mindenkiről, aki szeretett és elfogadott mindenkit, nem számított, ők mit tettek. Isten volt az Atya, és minden ember, nem csak a fejedelmek és s papok, úgy beszélhettek Istennel, mint lányai és fiai. Ha Jézus nem így ismerte volna meg Istent saját imádságából, szentírási elmélkedéséből és élettapasztalatából, soha nem lennénk képesek felfogni tanítását. Akkor soha nem látnánk be az ő életre vonatkozó elképzelését.

Hogyan igazoljuk életmódunkat a magunk számára, sőt hogyan térdelünk le imádkozni, arra a tényre való tekintettel, hogy amikor leülünk enni, embertársaink millióinak - emlékező, érző, gondolkodó embereknek - kell farkasszemet nézniük a sivár és puszta földdel, amely egykor táplálta őket? Milyen szavakat mondunk Istennek, amikor olyan sok nővérünk és fivérünk menekül háborútól sújtott földjükről hátrahagyva magatehetetlen hozzátartozóikat, otthonukat, történelmüket - vagy ügyefogyottan nézzük, amint gyermekeik végtagjai összeasznak az éhségtől és szomjúságtól? MÁSRÉSZT, A NYUGATI VILÁGBAN EGY KERESZTÉNY SEM ÉLHETI MEG AZ ÖRÖMHÍRT, AMÍG NEM VÁLLALJA A BŰN SÚLYOS FELELŐSSÉGÉTSAJÁT KÉNYELME ÉS BIZTONSÁGA MIATT. AZ EMBER NEM HAGYHATJA FIGYELMEN KÍVÜL AZOKAT A HANGOKAT ÉS TEKINTETEKET, AMELYEK FELERŐSÍTIK A HÚS-VÉR ÉS SZELLEMI-LELKI SZOLIDARÍTÁST, AMELY MINDEN NÉPET ÖSSZEKÖT ISTEN NÉPÉVÉ.

AZ, HOGY VALAKI SZERZETES, úgy látszik, MAGÁVAL VONJA, HOGY AZ EMBER SZEGÉNY ÉS REMÉNYBŐL ÉL A KEGYES ISTEN GONCVISELŐ TEKINTETE ELŐTT. Szegénnyé válni, úgy tűnik, azt jelenti, hogy tiszteletteljesen és nyitottan hallgatunk Isten szavára, amely egy másik szerzetesi hagyományból is szólhat hozzánk. Szegénnyé válni azt jelentheti, hogy elismerjük: mindegyikünk valóban az egész emberiség családjához tartozik. Szegénnyé válni azt jelenti, hogy együtt érzővé válunk, és megtanuljuk, hogyan mondjunk le a neheztelésünkről és a haragunkról. Szegénnyé válni azt jelenti, hogy belépünk saját szívünk magányába, és szembesülünk saját belső szegénységünk kietlen és sivár terével ... ez azt kívánja, hogy hagyjuk el azokat a dédelgetett kötöttségeinket, amelyeket nem vihetünk magunkkal az élet útjának meredekebb útjaira. Szegénnyé válni azt jelent, hogy átadjuk magunkat Isten szeretetének, amint Jézus átadta önmagát, hogy minket szeressen.

A KAPZSISÁG a szegények között csúnya, de érthető. A FÖSVÉNYSÉG a gazdagok és a hatalommal rendelkezők között azonban olyan, mint az elharapódzó rákos betegség, amely szétmarja a világ arcát. Tehát az adott politikai, szociális és történelmi valóság határozza meg azt az időt és azt a helyet, amikor és ahol az adott nemzedéknek fel kell ismernie, miként élhető meg az evangélium.

KAPCSOLAT AZ IGAZSÁGHOZ VALÓ HŰSÉG ÉS A SZEGÉNYSÉG KÖZÖTT. Az igazsághoz hű életvitel egyik botlásköve, hogy a biztonság kedvéért (ami elég magától értetődő) hajlamosak vagyunk mindenhez kötődni, kivéve Istent, de meg kell tanulnunk, hogy feladjunk minden kísérletet, hogy az igazságot úgy használjuk, mintha az igazság eszköz lenne, és mi uralkodnánk felette. Amikor erről gondolkodunk, AZ IGAZSÁG VESZ BIRTOKBA BENNÜNKET; AZ IGAZSÁG (AZ IGAZSÁG KERESZTÉNY FELFOGÁSA ÉRTELMÉBEN) MAGA ISTEN. ERŐ VAN AZ IGAZSÁGBAN. AZ IGAZSÁG EREJE ABBAN ÁLL, HOGY KÉPES BENNÜNKET LELEPLEZNI, NYITOTTÁ TENNI, FELFEDNI BELSŐ VÁGYAINKAT, ELKÉPZELÉSEINKET ÉS ZAVARUNKAT. AMIKOR AZ IGAZSÁG FELTÁR BENNÜNKET, FELISMERJÜK, MILYEN ÜRESEK ÉS SZEGÉNYEK VAGYUNK VALÓJÁBAN.

Mindannyian ZARÁNDOKOK VAGYUNK A FÖLDÖN. A tapasztalt utazó inkább zarándokként és nem turistaként járja a világot, a zarándokszerű mivolt őszinte egyszerűséget kíván az ember életében és gondolkodásában. A gazdag ifjú elhagyja azt az utat, amelyen Jézus jár, mert nem válik meg gazdagságától/javaitól, míg a vak koldus lábra állt, amikor Jézus megszólította, és eldobta szakadt köntösét, és Bartimeus nem volt vak többé; szabad lett, és így láthatott, hogy kövesse "az úton" Jézust.

ISTEN EGYÜTT ÉRZŐ VOLT. Istent jobban megindította kevesek szentsége, mint sokak botránkozása. Tehát azt mondanánk, hogy AZ EGYÜTT ÉRZÉS A SZEGÉNYEKHEZ FORDULÁS; A NEHEZTELÉST, A GYŰLÖLETET, A BIZALMATLANSÁGOT, VALAMINT AZ ERÉNYÉRT JÁRÓ JUTALOMMAL VALÓ TÖRŐDÉST ÉS A BÜNTETÉST A BŰNÖSÖKRE HAGYVA.