Főmenü:
Írások > Cikkek
Krisztus a szegényekben
Krisztus a szegényekben
Ágoston főleg két szentírási szövegben talál buzdítást: Uram, mikor láttunk Téged éhezni, és tápláltunk Téged, vagy szomjazni és adtunk Neked inni? És a király így felel: "Bizony, mondom néktek, bármit tettetek is eggyel a legkisebb testvéreim közül, velem tettétek." (Mt 25:37-40) és: "Saul, Saul, miért üldözöl engem?" (ApCsel 9:4). Ami az utóbbi szöveget illeti, Ágoston megjegyzi, hogy a feltámadt Krisztus nem azt mondja: Miért üldözöd a tanítványaimat?, hanem azt: Miért üldözöl engem? Krisztusnak az ilyetén azonosítása a szegényekkel, kivetettekkel és az üldözöttekkel Ágoston számára az ő emberi méltóságuknak a felismerését jelentette. "Tartsál ki Krisztus mellett az ő szegénységében" - ez ugyanazt jelenti, hogy "Tartsál ki felebarátod mellett az ő szegénységében." Máté 25. fejezete megmutatja Ágostonnak, hogy Krisztus most is jelen van ebben a világban, és hogy miként ismerhetik fel őt a hívők. Jézus Krisztus szenvedése és szegénysége folytonosan tükröződik a szenvedő és elnyomott emberek életében és történetében. A földi zarándokúton az éhező Krisztusnak adunk enni, a szomjazó Krisztusnak adunk inni, a mezítelen Krisztusnak adunk ruhát, őt köszöntjük az idegenben és látogatjuk meg a betegek személyében. Amikor az ember szükséget szenved, Krisztus az, aki szükséget szenved: "Menjetek ki az utakra. Krisztus, az idegen nem hiányzik. Azt hiszitek, hogy nem köszönthetitek Krisztust? Hogyan lehet ez? - kérditek. Hallgassátok csak: Amit eggyel is tettetek a legkisebb testvéreim közül, velem tettétek. Az, aki gazdag, szükséget szenved az idők végezetéig. Valóban szükséget szenved, ám nem az elméjében, hanem a tagjaiban."
A szegények lehetősége
"Mi az Egyház szolgái vagyunk, s leginkább a leggyengébb szolgái, bármilyen tagjai is vagyunk ugyanannak a testnek." Ágostonnak ez a mondása világosan megmutatja, milyen mélyen megrendítették őt a szegények és a gyengék. Egyes újonnan felfedezett levelekből ismerjük az ő szociális tevékenységét. Olvassuk, hogy arra kéri a császárt, léptessen életbe egy új törvényt a rabszolga-kereskedelem ellen. Látjuk, mennyire aggódik a gyermekek áruba bocsátása miatt, amit a keresztény császárok 25 évig engedélyeztek, hogy elejét vegyék a gyermekgyilkosságnak, amikor a szülők nem tudták táplálni újszülötteiket. Különösen a földbérlőknek kellett ahhoz az elkeseredett megoldáshoz folyamodniuk, hogy bérbe adják, vagy eladják gyermekeiket. Ez gyakran örökös rabszolgasághoz vezetett, amit a törvény nem engedett meg, és Ágoston erőteljesen tiltakozott a gyermekekkel történő visszaélés ellen. A gyermekek sorsát nagyon a szívén viselte, ugyanis püspökként feladatának tekintette, hogy védelmezze az árvákat, nehogy megfosszák őket mindentől az idegenek. Azt is kötelességének tekintette, hogy gondját viselje az elhagyott gyermekeknek. Ami a szegényeket illeti, a hippoi egyház gyakorlata szerint mindenki segítséget kapott, bárki legyen is: akár nem keresztény, prostituált, vagy harcos az arénában. Ágoston nem értett egyet azzal, hogy Légy irgalmas, de ne segíts a bűnösön (Sirák 12:4-7). Azt mondja: "Bánjunk velük emberi tisztességgel, mert emberek. Légy szánalommal a miatt az állapot miatt, amely mindannyiunk sajátja."