Alexianus Testvérek Kongregációja

Miatyánk

A "Miatyánk" imádsága

1. "Uram, taníts meg minket imádkozni"
1. Hozzuk összhangba imádságunkat és életünket (SZÓ + TETT)
2. Mai világunkról elmélkedve - amelyet 1971-ben a Katolikus Egyház Püspöki Szinódusa úgy határozott meg, mint amelyet "a szociális igazságtalanság súlyos bűne jellemez" - úgy tűnik, hogyha valaki a Miatyánkot imádkozza, és azon munkálkodik, hogy az megvalósuljon a földön és a mennybe, akkor ezt az imádságot annak a valóságnak a figyelembevételével kell értelmeznünk, amelynek keretei között Istenhez fordulunk, és hogy a hitközösség tagjai vagyunk.
3. Mindig friss meglátások fordulnak a Miatyánk felé, és alapnak tekintik, hogy új módon éljék meg a hitet annak összefüggésében.
4. Biztosan mondható, hogy a Miatyánk legtöbb, ha nem minden kifejezése olyan feltételek megteremtését kívánta a földön, amelyeket az első és a második századi körülményekkel ellentétesnek tekintettek. - felforgató imádságnak tűnik
5. A tanítványok azt kérték Jézustól, hogy tanítsa őket imádkozni. Úgy találták, hogy az nem elegendő Jézus részéről, hogy bizonyos szavakat adjon nekik, amelyek egybe rakva imádságnak tekinthetők. Az egyedüli módja, hogy ezek a szavak imádsággá váljanak, az volt, hogy az őket is körülvevő világ összefüggésrendszerébe illeszkedtek. Egyre jobban felismerhetővé vált, hogy az imádság azt jelenti: a szavak a valósághoz rendelődnek. - Tehát ha Jézus hatni kíván ránk és a világunkra a Miatyánk szavainak jelentésével, azokat saját környezetünkben kell megértenünk és imádkoznunk - azonban ma túl gyakran mindenféle evilági zavaró tényező tereli el a figyelmünket a valóságtól.
6. Az az érdekes, hogy a tanítványok szükségét érezték, hogy megkérdezzék Jézust, hogyan imádkozzanak, illetve, hogy Jézus mintát adott nekik az imádságra. Ez a keresztény közösség imádsága, azoké, akik hiszik, hogy Jézus az út az Istenhez, és hogy az új és végleges törvény elérkezett.
7. Meg kell mutatnunk szóval és tettel, hogy a minket megteremtő szó által mi vagyunk az a közösség, amely kifejezi, ki a "Mi Atyánk ... a mennyekben ..."
8. Annak felismerése, hogy a Miatyánk minden ember imádsága, kivezet bennünket egyéni, sőt személyek közötti korlátozottságainkból, és az egész világra kiterjedő látómezőbe helyez minket.

2. "Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy"
1. Mindenek előtt ... nem akarta, hogy az imádság egyéni és külön személyesen hangozzék ... a mi imádságunk inkább nyilvános és közös és az egész népért szól, mert mi, az egész nép, egy vagyunk.
2. Imádságunk és szolgálatunk azon az igényen és elváráson alapszik, hogy lesz valaki, aki válaszol erre az igényre a csodálkozás és áhítat érzésével. "Mi Atyánk ..."

3. SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED a FÖLDÖN is, ahogyan a MENNYBEN
1. Az élet folyamat, amely során a nevünket keressük; ez annak a kutatása, ki vagyok én, és mit kell tennem.
2. Isten a megszabadítás folyamatában nyilatkoztatja ki nevét (jelenlétét és szándékait).
3. Amint Isten a megszabadítás folyamatában nyilatkoztatta ki nevét Mózesnek, úgy amikor Isten a testté lett Igében nyilatkoztatta ki, akkor olyan nevet választott, amely őt és az ő küldetését a megszabadítás értelmében azonosította. Jézus neve azt jelenti, hogy „Jahve megszabadít" - „Jahve a Szabadító" ... Jézus megszabadítja népét bűneitől egyénenként és csoportok tagjaiként is. Nevével, személyében ő elveszi a világ tulajdonképpeni bűnét is.
4. Jézus Isten jelenléte a történelemben.
5. Krisztus nevének segítségül hívása "az ember szívében" megegyezett az ő segítségül hívásával a legmélyebb és a legmeggyőzőbb erejű hit által, amelyet az ember egész lényének az imádságra történő összpontosítása nyilvánított ki minden lényegtelentől megfosztva és semmi másra nem szorítkozva, csak az ő nevének segítségül hívására a segítségért szóló egyszerű kérés formájában.

4. JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD a FÖLDÖN is, ahogyan a MENNYBEN
1. Bár az országnak el kell jönnie a földön is, ahogyan a mennyben, az mégsem erről a földről való (Jn 18:36). Ezért a mi szerepünk a Nagy Király hírnökeiként az, hogy megpróbáljuk megteremteni a világban és az egyházban azokat a képességeket, amelyek a legjobban jelzik Isten országát - azokat a képességeket, amelyek talán nem mindig azok, amelyeket a világ és az egyház önmagában az országként értelmez.
2. Ma lényegessé vált minden keresztény számára, hogy egyesítse az evangélium megélésének gyakorlatát annak megvallásával az igazságosságért folytatott szolgálatunkon keresztül, hiszen az igazságosság az evangélium hirdetésének lényeges dimenziója.
3. Az emberi jogoknak és a forrásokhoz való egyenlő hozzáférésnek az igenlése szükséges ......... .

5. LEGYEN MEG A TE AKARATOD a FÖLDÖN is, ahogyan a MENNYBEN
1. Isten akarata elválaszthatatlan a világra vonatkozó tervétől. Ezért tehetjük hozzá a kifejezést: "a földön is, ahogyan a mennyben." Ez gyakran vonatkozik Isten akaratára - ugyanakkor arra is. hogy „szenteltessék meg a te neved," és „jöjjön el a te országod." Jézus nem azért jött, hogy a maga akaratát tegye meg, hanem annak az akaratát, akik őt küldte. (Jn 6:38)

Ami az Igének a mennyei Atyához fűződő kapcsolatát alkotta, az az volt, hogy az teljessé legyen a földön is, ahogyan a mennyben, nemcsak az Ige esetében, hanem azoknak az esetében is, akiket az Ige megkapott ebben a világban: "... az én Atyámnak az az akarata, hogy mindenkinek, aki a Fiúra tekint, és hisz benne, örök élete legyen." (Jn 6:39-40) - Ezekkel a szavakkal Jézus önmagára utal, mint Isten teremtésre vonatkozó tervének beteljesülésére, és így azonosítja mindazokat, akik a hit által egyesülnek őbenne, mint azok, akik elkötelezték magukat, hogy folytatják ezt a tervet a történelemben. Jézus számára és a mi számunkra is Isten akarata teljesen valóra vált ...

5.
2. Az Úr útja teljessé válik azzal, hogy az emberek megteszik azt, ami igaz és jó. Csak ha megtartják az Úrnak ezt az útját, akkor teljesednek be az ígéretek azokban, akik arra törekednek, hogy azonosuljanak Isten akaratával a történelemben.
3. Isten akarata az volt, hogy Jézus újrarendezze népe körében az igazságtalanságokat, ami az Istennel kötött szövetség megsértése és a bűn megnyilvánulása volt. (Más szóval: Isten akarata az volt, hogy Jézus tegye teljessé önmagában imádságai és szolgálata által Isten tervét a történelem során.)
4. János szerint Isten akarata Jézus vonatkozásában egy küldetést jelent. "... elvinni az igazságosságot a nemzeteknek." (Iz 42:1)

6. MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NEKÜNK MA

1. A messiási ünnep Istene: az asztaltársaság tagjainak teljes hozzáférése, hogy részt vegyenek Isten közösségében.

6.
2. (Az Utolsó Ítélet; Mt 25:31-41)

Annak a története, hogy mit kell tennünk a földön, hogy majd Istennel lehessünk a mennyben, tulajdonképpen annak az összegzése többféleképpen, hogy mi is a teremtés teljes jelentése. Ahogyan a Teremtéskor azok kapták meg az áldást, akik hozzájutottak a föld javaihoz, úgy Jézus azt mondja, hogy azok, akik lehetővé teszik, hogy mások jussanak hozzá a föld javaihoz, ők kapják meg azt az áldást, amely nekik készíttetett a teremtés kezdete óta.

Többféleképpen ez összegzi a "Miatyánk" teljes jelentését, amikor azért imádkozunk, hogy Isten szándékai teljesüljenek a földön (A TEREMTÉSBEN) is, amint a mennyben. Máté úgy mutatja be Jézust, mint aki azt mondja: akit Isten ismer, az igaz ember. Következésképpen Isten ismerete az igazságosság cselekedete. Az Isten általi ismertség és Isten ismerete az imádságban és a szolgálatban megigazulássá lesz. Képessé tenni másokat arra, hogy hozzáférjenek a mi forrásainkhoz, képessé tesz bennünket arra, hogy eljussunk Istenhez: "Jöjjetek, tiétek az én Atyám áldása! Vegyétek örökül az országot, amely nektek készíttetett a világ teremtése óta." (Mt 25:34)

Figyelemre méltó kapcsolatok: a titulus (Atya); a 2. kérés (ország); a 3. kérés (isteni akarat: a világ kezdete óta készíttetett); a jelen kérés (kedvező ítélet a testvéreinkkel történő bánásmódban).

Ebben a megvilágításban jobban megérthetjük, miként indítványozta Ferenc a testvéreinek, hogy kérjék, legyen másoknak is része az ő forrásaikban, mert ez teszi képessé az ő jótevőiket arra, hogy az Úr áldásában részesüljenek, és az üdvösségre segítsék őket ... mert mindaddig, amíg ezt ezek közül eggyel is - testvéreim közül a legkisebbel - megteszitek, velem teszitek ezt.

6.
3. Az Eucharisztiában való részvétel anélkül, hogy ... ... ...

7. BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET, miképpen MI IS MEGBOCSÁTUNK AZ ELLENÜNK VÉTKEZŐKNEK
1. Nem számít, ki kinek tartozik; Jézus minden keresztényhez beszélt - azokhoz, akik adósok/vétkesek voltak, és azokhoz, akik elégtételt vártak. Ennek egyszerű jelentése, hogy nem jön létre az egység Istennel (amely magába foglalja a bűnök megbocsátását), ha mi nem vagyunk egységben velük, és ők mivelünk. A bűnből való megtérés szükséges az egyéni, a személyközi és a szociális szinten.
2. Az imádságokban segítségül hívjuk az Urat, azt kérjük, hogy hozzá, a forrásunkhoz fordulhassunk. Amint körbenézünk magunk körül, hogyan találjuk meg a módjait, hogy konkrétan bekapcsolódjunk abba, hogy az Úr Imádságának a kéréseit megéljük, mégpedig úgy, hogy túllépjünk a kizárólag lelki és szerzetesi megbocsátás fogalmán? Túl gyakran ravaszul sokféleképpen próbáljuk meg az embereket ellenünk vétőknek /nekünk tartozónak hagyni.

Mit teszünk, hogy eltöröljük vétkeiket/adósságaikat? Nem lehet megbocsátás, a tartozások elengedése, hacsak nem kapcsolódik böjtölésünk és töredelmünk azokhoz az erőfeszítéseinkhez, hogy csatlakozzunk a Királyhoz a sanyargatottak megszabadításban, a foglyok kiszabadításában, és az egymás iránti bűnök/tartozások megbocsátásában/elengedésében.

8. NE VÍGY MINKET A KÍSÉRTÉSBE
1. Az ország kialakítása, megteremtése érdekében, Jézus soha nem szűnt meg ellenállni a támadásnak, amely a sivatagi kísértésekkel kezdődött.

Probléma-kísértések: - hatalom

- tulajdon javak

- presztízs

Az imádság eredményeként Jézus úgy hagyta maga mögött a sivatagot, hogy sikeresen ellenállt a bűnnek, amit az akkori hatalmak és kiválóságok ajánlottak neki. Amit elkezdett a sivatagban, bevégezte a kereszten, folyamatosan ellenállva a kísérleteknek, hogy megrontsák őt. Állandó maradt ebben az ellenállásban még akkor is, amikor a támadás a legfőbb kísérletet tette, hogy úrrá legyen felette a kereszt által. Kikiáltotta: "Távozz, Sátán!"

Imádságosan elmélkedve világunkról, azt fedezzük fel, hogy ezek a kísértések ma is megnyilvánulnak. Az egyik püspöki szinódus megfogalmazta, hogy a mi világunk helyzetét az igazságtalanság súlyos bűne jellemzi. Az ellenállásnak kell lennie annak a módnak, ahogy eljárunk bármely súlyos bűnnel szemben, beleértve az igazságtalanság felettébb nyilvánvaló súlyos bűnét is, amint az megjelenik „a hatalom, a sanyargatás és a visszaélés halmazában." Ahogy Jézus Lelke vezet bennünket, képessé válunk arra, hogy úgy reagáljunk, ahogy ő tette.

8.
2. Életmódunk az ellenállás lesz Krisztuséval azonosulva, aki ellenállt annak a kísértésnek, hogy a világhoz idomuljon, és aki imádsággal telve elhatározta, hogy a szolgálata képessé teszi az embereket, hogy megszabaduljanak a világ bűnétől. Miután ő maga megtalálta a kivezető utat a kísértésből, önmagát adta, hogy megszabadítsa a világot a gonosztól.

9. "SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL"
1. A gonosztól történő megszabadítás, mint kiszabadítás a bűnbevitel ellentéte.

Amint a szolgálatát a különféle bűnöktől, rabságból, sanyargatásból való megszabadulással kezdte Jézus is, amikor a Lélek, aki kivezette a pusztába, kihozta onnét. A megszabadulásnak ugyanez az életstílusa az imádságunkon és a gondolkodásmódunkon tükröződve kell, hogy jellemezze életünket

9.
2. A számunkra szükséges légkör a folytonos megtérés szellemileg, ... , és lelkileg.

10. AMEN

- ez jelzi minden megfogalmazás, kijelentés és ígéret beteljesedését

- ez jelenti, hogy valaki kinyilvánítja saját részvételét valamely aktuális eseményben vagy szóban

- azt jelenti, hogy "tehát ez van" és/vagy „úgy legyen" hangsúlyozva a rajtunk túlinak tűnő valóság jövendő megteremtésének reményét