Alexianus Testvérek Kongregációja

William Hart McNichols
Szent Alexiusz

Előbb
Mint a
Teremtő
Olyan csodákat,
Olyan alapítókat
Alkotott, mint
Assisi Ferenc
Keresztes János
Benedict Joseph Labré
Vagy
A rejtett utak Teréze,
Isten
Roppant bölcsessége
Létre hívta
Szent Alexiuszt.
És bár ő
Nem tűnt el
A mi zarándok egyházunk
Emlékezetéből
És elképzeléseiből,
Ebben a hatszáz évben,
Mióta ő eltávozott,
Az a meghökkentő,
Hogy ez volt
Éppen a vágya -
Eltűnni.
Teljesen kiábrándulva
Az előjogok és hírnév
Életéből
Egy római szenátor
Egyetlen fiaként,
Alexiusz mámorosan vándorolt
A Lélek sugallatától származó
Lelkesedéssel,
El otthonról és saját
Nászától
Áldott arccal
A semmibe,
A semmi
Magasztos célja felé -
Szívből vágyva
A névtelenség
Terméketlen földbe
Rejtett kincse után.
A gondviselés
Jóvoltából
Az ilyen zord lépéseket
Gyakran próbára teszik
A csapások
És a jókedv.
Ugyanis Alexiusz minden
Lemondását
Mindenről, amit látni lehetett,
Vagy amiről hallani lehetett
Korábban,
Buzgó lelkek
(Isten szeresse őket)
Kósza utalásokat tettek:
A nemes ember
Hogyan alacsonyult le
"cseléddé."
Elindult tehát,
Letépve
Jelmezét,
Megalázva
A hovatartozás
Borzalmas stigmájával,
Elindult
Keservesen keresve
A felismerésen túli
Legendás
Helyzetet.
Alexiusz megtalálta
A rejtett teret
És utolsó éveit
Szolgaként
Élte saját
Apja házában -
Áldott ismeretlenségben,
Akivel szívbeli elégedettségére
Úgy bántak, mint
Egy senkivel.
A szentség azonban és
A Teremtő szeretete
Előtűnt
A durva pokróc alól, amely
Az ismeretlen csavargó
Testé takarta.
Egy fáklyavivő
Gyerek
Találta meg
Alexiusz testét, amelynek
Kezében gyűrt papíron
Igazi nevének árnyéka
Rebbent a sötétben,
S íratott örökre,
Ahogy az ígéretet
Kapta,
Fel
A csillagokba.

Győrújbarát 2007.11.25 Alexiánus Testvérek Kongregációja