Alexianus Testvérek Kongregációja

Testvérré válni


Testvér vagyok

A Rend Testvérei főleg a szociális gondoskodás intézményeiben dolgoznak, például kórházakban vagy iskolákban, és általában lemondanak a papságról. Az emberekről történő gondoskodást tartják elsődleges fontosságúnak. Saját munkaterületük képzett szakértőiként alkalmasak arra, hogy vezető beosztást töltsenek be a Renden belül és kívül. Az Európában végzett munkájukat a társadalom nagyon méltányolja.

A Testvérek azonban mégis kisebbségben vannak a szerzetesi közösségek között, és ennek számos oka van.
Először is, az általuk vállalt feladatokat manapság elsősorban az állam, vagy más magánjellegű szervezet teljesíti. Másodsorban, a gondozási intézményekben végzett feladatokat főleg női munkának tekintették a 17. század óta, amikor a férfiak az iparosodás következtében megjelent inkább technikai és kereskedelmi foglalkozások felé fordultak. Végül pedig, azok, akik a mai modern időkben spirituális életet kívánnak élni, olyan közösség mellett döntenek, amely a kontemplációra összpontosít inkább, semmint a szociális gondoskodás mellett kötelezi el magát.

Az a tény, hogy a férfiak a papságot választhatják, szintén előnytelen a Testvérek életformájának választása tekintetében. Miközben a papság ugyanazt a társadalmi befolyást kínálja, úgy tűnik, nagyobb szabadságot és tevékenységi kört ígér az egyházi munkán belül.
Milyen indokai lehetnek tehát egy férfinak, hogy a Testvérek kongregációjához csatlakozzék? Három indítékot szeretnénk itt hangsúlyozni: elkötelezettség az Evangélium mellett, az ember spirituális tapasztalatának elmélyítése és kiterjesztése, valamint munkálkodás az emberek üdvösségén.

Elkötelezettség az Evangélium mellett

Az emberek megfelelő és képzett ellátása mellett a gondozási intézetekben végzett munka azt is megkívánja, hogy az emberek lelkét is ápoljuk, hallgassuk meg őket, értsük meg őket és érezzünk velük együtt, valamint beszélgessünk velük Istenről. Ez egyaránt vonatkozik a kórházakra és az iskolákra, és elég gyakran még magára a tanácsadásra és a lelkipásztori gondozásra is.
Következésképpen a Testvérek nem tekintik szolgálatukat a szociális munka, az egészségügyi szolgáltatás, az oktatási útmutatás, vagy a pszichológiai tanácsadás egy formájának csupán.

Az ő szolgálatuk spirituális dimenziót ölt magára: az általuk végzett munkán keresztül Krisztus saját szeretetteljes és gyógyító jelenlétét hozza el az embereknek. A számos önkéntes segítővel és az általuk végzett értékes munkával ellentétben a Rend tagjai szabadon és teljesen a küldetésükre összpontosíthatnak. Az államilag fenntartott intézményektől eltérően a Testvérek szabadon támogatják azokat is, akik kikerülnek a szociális biztosító hálózat rendszeréből, és akik nem elérhetők a jóléti szervezeteken keresztül sem.


Gazdag spirituális élmény

Más szerzetesrendek tagjaival együtt a Testvérek saját egységet alkotnak az Egyházon belül. Ami mindnyájukban közös, az, hogy a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség evangéliumi tanácsát követik. A papi hierarchia értelmében azonban a Testvérek nem a klérushoz tartoznak (mint a papok és a diakónusok), hanem laikusok. Ezért alakult úgy, hogy a Testvérek – eltérő életmódjuk ellenére – mindig természetes módon együtt dolgoznak más laikusokkal és minden jóakaratú emberrel, különösen is azokban a nagy intézményekben, amelyeket ma működtetnek. Azáltal, hogy saját életükben hangsúlyozzák a spiritualitást, a Testvérek laikusokként a Bibliában gyökerező "laikus spiritualitás" lehetőségeit tárják fel, és az oda vezető utakat mutatják meg.

Jézus Krisztus egyik legismertebb mondása ez az ígérete: "ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, én is ott vagyok közöttük" (Mt 18:20). A Testvérek közösségében Krisztusnak ez az alapvető jelenléte az emberek között és a társadalomban valóra válik. Jézus Krisztus másik fontos mondása: "amit eggyel tesztek testvéreim közül, még ha a legkisebbel is, velem teszitek" (Mt 25:40).
A Testvérek szolgálatának keresztény indíttatása arra emlékeztet bennünket, hogy az irgalmas szeretet a Krisztussal történő találkozás egyik alapvető útja, és hogy ez azonos Krisztusnak az istentiszteleten keresztül történő megtapasztalásával. Az Egyház arról is meg van győződve, hogy Jézus mindazokhoz szól, akik olvassák és elmélkedik a Szentírást, ahogy a Testvérek ezt rendszeresen teszik.

Istent azonban az élet forgatagában is megtapasztalhatja az ember, nem csak a szemlélődő elmélkedés távlataiban, vagy a szentségek ünneplése által. Ez semmiképpen sem szünteti meg vagy csökkenti az istentisztelet vagy a szentségek fontosságát – inkább kiegészíti őket, megalapozza őket. Kalkuttai Teréz Anya mondta: "Az oltáriszentségben Jézus Krisztus jelen van a kenyér színe alatt. A munkánkban Jézust a test és vér színe alatt találjuk meg. Ez ugyanaz a Jézus Krisztus." Laikusokként a Testvérek sugalmazhatják és megerősíthetik azt a tudatosságot és fogékonyságot, amely az Istennel történő találkozásnak erre a földön járó módjára irányul.


Munkálkodás az emberek üdvösségén

Egy dokumentum, amelyet a Laikus Szerzetesi Intézményeket vezető Legfőbb Elöljárók Szövetsége adott ki, így fogalmaz: "az üdvösség nem a klérus dolga. Ez az Egyház ügye." Nem a papság az egyetlen lehetőség azoknak a férfiaknak, akik magukat teljesen az Evangélium művének kívánják szentelni, és ebben kívánják megtalálni személyes teljességüket.
Teljesen átadhatják magukat annak, hogy emberekkel dolgoznak társadalmi, oktatási vagy lelkipásztori összefüggésben anélkül, hogy magukra kellene vállalniuk a papsággal együtt járó minden felelősség és feszültség kényszerét. Az emberek közötti minden találkozás elmélyülhet és gyógyító hatású lehet, ha Krisztus szellemében történik.
A Testvérek életmódja és szolgálata azt mutatja, hogy az emberek üdvösségéért történő munkálkodás az egész Egyház feladata. A Testvérek nemcsak mások testi és szociális jólétével törődnek, hanem szolgálatukat az egész ember, a test és lélek üdvösségének gondozásaként fogják fel.